🌲 A fekete erdő titka – 2. rész
A kunyhó mélyén
Anna és Márk mozdulatlanul álltak az ösvényen.
A különös hang ismét felhangzott az erdő mélyéről. Mély és tompa volt, mintha egyszerre fújna a szél és morajlana valami a föld alatt.
– Ez biztosan valami állat… – mondta Márk, bár a hangjából hallatszott, hogy ő sem hiszi igazán.
Anna még mindig a fába vésett jelet nézte.
A karcolások frissek voltak.
Túl frissek.
– Szerintem vissza kellene mennünk – suttogta.
Márk körbenézett az erdőben. A köd lassan mozgott a fák között, a szél pedig szinte teljesen elhalt.
Furcsa csend telepedett rájuk.
– Csak nézzünk körül még egy kicsit – mondta végül. – Biztos van rá valami magyarázat.
Anna bizonytalanul bólintott.
Továbbindultak az ösvényen.
Ahogy haladtak előre, az erdő egyre sötétebb lett. A magas fák szinte teljesen eltakarták az eget. A telefonjaik már rég elvesztették a térerőt.
Néhány perc múlva Anna megtorpant.
– Márk… ott valami van.
Az ösvénytől néhány méterre egy régi kunyhó állt a fák között.
Félig benőtte a moha, az egyik ablaka pedig betörve lógott. A tető több helyen beszakadt, mégis úgy tűnt, mintha nem teljesen lenne elhagyatva.
Az ajtó résnyire nyitva állt.
– Ez biztosan az a kunyhó, amiről a faluban meséltek – mondta Márk.
– Senki sem mesélt kunyhóról.
Márk erre nem válaszolt.
Lassan közelebb lépett az épülethez.
Az ajtó halkan nyikorgott, amikor benyomta.
Odabent hideg volt.
A levegőben dohos szag terjengett, a sarokban régi bútorok álltak letakarva. Az egyik falon ugyanaz a különös jel volt látható, mint amit a fába vésve találtak.
Anna gyomra összeszorult.
– Menjünk innen.
Ekkor Márk valamit észrevett az asztalon.
Egy régi füzet feküdt rajta vastag porréteg alatt.
Óvatosan kinyitotta.
A lapok megsárgultak, a kézírás pedig remegett és kapkodó volt.
Az egyik oldalon ez állt:
"Ne maradj az erdőben naplemente után."
Anna és Márk egymásra néztek.
Márk tovább lapozott.
A következő oldalon furcsa rajzok voltak.
Fák.
Körök.
És ugyanaz a jel.
A lap alján egy dátum szerepelt.
– Valaki tényleg itt élt… – suttogta Anna.
Hirtelen erős csapódás hallatszott kintről.
Mindketten összerezzentek.
Az ajtó becsapódott.
A kunyhó hirtelen teljesen elsötétült.
– Márk…
Odakintről lépések hallatszottak.
Lassú, nehéz lépések.
Mintha valaki körbejárná az épületet.
Anna szaporán vette a levegőt.
– Ugye ezt te is hallod?
Márk lassan az ablakhoz lépett, és óvatosan kinézett a repedt üvegen.
A fák között valami mozgott.
Egy magas, sötét alak.
Mozdulatlanul állt a ködben.
És őket figyelte.
Márk hirtelen hátralépett az ablaktól.
– Indulnunk kell. Most azonnal.
De amikor az ajtóhoz rohantak, Anna észrevett valamit a padlón.
Friss sárnyomokat.
Valaki nemrég járt a kunyhóban.
És a nyomok nem kifelé vezettek.
Hanem a ház hátsó része felé.
Egy sötét, keskeny ajtóhoz.
Az ajtó résnyire nyitva állt.
Odabentről halk kaparászás hallatszott.
🌲 Folytatás hamarosan…
Mi rejtőzik a kunyhó mélyén?
És ki figyeli őket az erdőből?
👉 Ha lemaradtál az első részről, itt elolvashatod:
🌲 A fekete erdő titka – 1. rész
Az erdő, ahová nem lett volna szabad belépni