Az erdő, ahová nem lett volna szabad belépni
Az erdő, ahová nem lett volna szabad belépni
Az eső egész nap szemerkélt, amikor Anna és Márk megérkeztek a hegyek közé rejtett kis faluba. A keskeny utak nedvesen csillogtak az autó fényszóróiban, a sűrű erdő pedig szinte teljesen körülölelte a települést.
– Biztos, hogy jó helyen járunk? – kérdezte Anna halkan, miközben kinézett az ablakon.
Márk a telefonjára pillantott.
– A navigáció szerint igen. A vendégháznak valahol itt kell lennie.
A falu szinte kihaltnak tűnt. Egyetlen ember sem sétált az utcákon, csak a szél mozgatta a régi házak mellett álló fákat.
Néhány perc múlva végül meglátták a vendégházat. A régi épület a falu szélén állt, közvetlenül az erdő mellett. A bejárat fölött egy rozsdás tábla lógott:
Fekete Erdő Vendégház
Anna furcsa érzést érzett a gyomrában.
– Ugye tudod, hogy ez pont úgy néz ki, mint egy horrorfilm kezdete?
Márk elnevette magát.
– Csak túlgondolod.
A recepció mögött egy idős férfi ült. Ősz haja volt, és vastag kötött pulóvert viselt. Amikor meglátta őket, lassan felállt.
– Jó estét – mondta rekedt hangon. – Önök foglaltak szobát?
– Igen – válaszolta Márk. – Két éjszakára.
Az öreg hosszú másodpercekig nézte őket, majd bólintott.
– Rendben. A szobájuk az emeleten van.
Ahogy átnyújtotta a kulcsot, halkan hozzátette:
– Este ne menjenek az erdőbe.
Anna és Márk egyszerre néztek rá.
– Miért? – kérdezte Anna.
Az öreg egy pillanatig hallgatott.
– Az erdőben könnyű eltévedni.
Márk halványan elmosolyodott.
– Majd vigyázunk.
Az idős férfi azonban nem mosolygott vissza.
Késő este Anna nem tudott elaludni. Az ablakon túl a szél erősen fújt, az ágak pedig furcsa árnyékokat rajzoltak a falra.
Végül felkelt, és kinézett az ablakon.
A hold halvány fényében látta az erdő szélét.
És akkor észrevette.
Valaki állt a fák között.
Mozdulatlanul.
Mintha a vendégházat figyelte volna.
Anna gyorsan hátralépett az ablaktól.
– Márk… – suttogta.
Márk álmosan felült.
– Mi az?
– Van valaki odakint.
Márk odalépett az ablakhoz, de mire kinézett, a sötét alak eltűnt.
– Biztos csak képzelődtél.
Anna azonban nem volt biztos benne.
Másnap reggel a falu még csendesebbnek tűnt, mint előző este. A köd lassan gomolygott a házak között, az erdő pedig szinte fekete falnak látszott a távolban.
Márk térképet nézett a telefonján.
– Van itt egy régi turistaösvény. Állítólag gyönyörű a kilátás.
Anna bizonytalanul nézett az erdő felé.
– Tegnap este valami nagyon furcsa volt…
– Ugyan már – mosolygott Márk. – Egy kis séta jót fog tenni.
Néhány órával később már az erdőben haladtak.
A fák egyre sűrűbbek lettek, a telefonokon pedig lassan eltűnt a térerő.
Az ösvény mellett Anna hirtelen megállt.
– Márk… nézd.
Az egyik fa törzsén furcsa jel volt bevésve.
Egy kör.
Benne három egymást keresztező vonallal.
– Ez tegnap este nem volt itt… – mondta Anna halkan.
Márk közelebb lépett.
A jel alatt friss karcolások látszódtak.
Mintha valaki nemrég véste volna bele a fába.
És ekkor…
valahonnan mélyen az erdőből egy hosszú, tompa hang hallatszott.
Nem hasonlított sem állatra, sem emberre.
Anna és Márk dermedten néztek egymásra.
A hang pedig újra felhangzott.
Közelebb.
🌲 Folytatás hamarosan…
Vajon mi rejtőzik a fekete erdő mélyén?
És ki figyelte őket előző este a fák közül?