Váratlan találkozás 2.

     Emma és Oliver kapcsolata az első találkozásuk óta gyorsan fejlődött. A következő hetekben szinte minden szabadidejüket együtt töltötték, felfedezve London rejtett zugait, éttermeket próbálva ki, és egymás életéről mesélve. A barátságukból lassan szerelem bontakozott ki és Emma szívét boldogság töltötte el.

Azonban ahogy a kapcsolatuk mélyült, Emma egyre inkább kezdett aggódni. Oliver múltja, különösen a Sarah-val való kapcsolata mindig ott lebegett a feje fölött. Még ha Oliver biztosította is őt arról, hogy már túl van a szakításon, Emma nem tudta teljesen elfelejteni a gyönyörű nőt, aki valaha Oliver szívét birtokolta.

Egy péntek este Emma és Oliver egy új étteremben vacsoráztak. Az asztalnál ülve Emma figyelte Oliver mosolygó arcát, ahogy éppen egy viccet mesélt. De ahogy a beszélgetés folytatódott, Emma észrevette, hogy Oliver telefonja folyamatosan rezeg. Az értesítések zöme Sarah nevét tartalmazta.

- Ki az? - kérdezte Emma, próbálva hangját nyugodtan tartani.

Oliver azonnal elpirult. - Csak Sarah. - mondta gyorsan, - Csak néhány üzenetet küldött.

Emma szíve megugrott. - Miért ír neked? Azt mondtad, hogy már nem vagytok együtt.

- Csak barátok lettünk. - válaszolta Oliver, de Emma hangjában érezte a feszültséget. - Csak néhány dologról beszélünk.

Emma nem tudta megállni, hogy ne érezze a féltékenység csípését. - De miért kell vele beszélned? Nem lenne jobb, ha teljesen lezárnád a múltat?

Oliver szemei összeszűkültek.

- Emma, nem kellene így érezned. Én most veled vagyok.

- De mégis... mi van, ha ő vissza akar jönni az életedbe? - Emma hangja remegett.

- Ez nem fog megtörténni, - mondta Oliver határozottan. - Te vagy az, akit szeretnék.

Emma szíve megnyugodott egy pillanatra, de a kételyek továbbra is ott motoszkáltak benne. Az este végül feszülten zárult le. Amikor hazaértek Emma lakásához, mindketten csendben álltak az ajtó előtt.

- Jó éjt. - mondta Emma halkan, majd gyorsan bement a lakásába.

Másnap reggel Emma úgy döntött, hogy kicsit eltávolodik Olivertől. A következő napokban kevesebb időt töltöttek együtt és Emma próbálta elterelni a figyelmét a féltékeny gondolatokról. De ez nem volt könnyű; minden egyes alkalommal, amikor meglátta Oliver telefonját rezegni vagy hallotta a nevét emlegetni, újra és újra felébredt benne a félelem.

Egy pénteki estén Sophia felhívta Emmát.

- Szia! Mit szólsz egy lányestére? Elmehetnénk valahova bulizni! - javasolta Sophia izgatottan.

Emma örömmel elfogadta az ajánlatot; tudta, hogy szüksége van egy kis időre magának és barátnőjének.

A klubban rengeteg ember táncolt és mulatozott. Emma élvezte a zene ritmusát és Sophia társaságát. Ahogy táncoltak, Emma végre elfeledkezett Oliverről és a féltékenységről.

De amikor belépett a bárba egy ismerős arc – Sarah – minden boldogságát elsöpörte a kétségbeesés. A nő gyönyörű volt; ruhája tökéletesen kiemelte alakját, haja csillogott a fényben.

Emma megfagyott helyében. Sarah azonnal észrevette őt és felé indult.

- Emma! Hogy vagy? - kérdezte kedvesen.

- Jól. - válaszolta Emma kényszeredetten.

- Hallottam Oliverről. - mondta Sarah mosolyogva, - Milyen jó látni őt újra! Nagyon hiányzott nekem.

Emma szíve megugrott. - Igen... hát... ő jól van.

Sarah közelebb lépett hozzá. - Tudod, hogy mindig is szerettem Oliverrel lenni. Azért jöttem vissza Londonba, mert szeretném rendezni a dolgokat.

Emma gyomrában gombóc keletkezett.

- De ti már nem vagytok együtt. - mondta halkan.

- Igen, de néha az élet furcsa fordulatokat vesz. - válaszolta Sarah titokzatosan.

Emma úgy érezte, mintha minden forogna körülötte. Az este hátralévő részében próbálta elkerülni Sarah-t és összpontosítani arra, hogy jól érezze magát Sophiával. De minden egyes pillanatban csak arra tudott gondolni: vajon Oliver mit érezne most?

Másnap reggel Emma úgy döntött, hogy beszél Oliverral arról, amit Sarah mondott neki. Amikor találkoztak egy kávézóban, Emma izgatottan ült le vele szemben.

- Oliver! - kezdte óvatosan. - Tegnap találkoztam Sarah-val.

Oliver arca megdermedt. - Mit akart tőled?

- Csak azt mondta, hogy szeretné rendezni a dolgokat köztetek, - válaszolta Emma remegő hangon.

Oliver mély levegőt vett. - Emma... én már túl vagyok rajta. Te vagy az én jövőm.

De Emma nem tudta megállítani a kérdéseit: - De mi van akkor, ha ő vissza akar jönni? Mi van akkor, ha te is érzel iránta valamit?

Oliver dühösen nézett rá. - Nem értem ezt! Miért nem bízol bennem? Én veled akarok lenni!

Emma megdöbbent az érzelmi kitörésén; sosem látta még így Olivert. De ahogy nézte őt – azt az embert, akit szeretett – rájött, hogy nem hagyhatja magát irányítani a félelmei által.

- Rendben van. - mondta végül halkan, - Csak... csak nehéz nekem.

Az este végül csendesen telt el közöttük; mindketten tudták, hogy valami nincs rendben a kapcsolatukkal. A feszültség ott lógott közöttük mint egy sötét felhő..........