„Ne menjen tovább!” – A fiú a benzinkútnál
Az út már több mint fél órája teljesen kihalt volt.
Tamás időnként rápillantott a műszerfal órájára. 23:17-et mutatott. Még nagyjából másfél óra volt hátra hazáig, legalábbis a navigáció szerint.
Az eredeti útvonalon gyorsabb lett volna, de néhány kilométerrel korábban egy lezárt útszakasz miatt a telefonja új útvonalat tervezett.
– Remek – morogta magában, amikor meglátta, hogy az út egyre keskenyebb.
Jobbra-balra erdő húzódott. Se házak, se lámpák. Csak az autó fényszórója világította meg az aszfaltot.
Ekkor felvillant az üzemanyagjelző.
Tamás sóhajtott.
– Már csak ez hiányzott.
A navigáció szerint tizenkét kilométerre volt egy benzinkút.
Nem volt más választása.
A benzinkút
Néhány perccel később fény jelent meg a távolban.
Egy apró benzinkút állt az út mellett. Két kútoszlop, egy alacsony épület és fölötte egy régi, halványan világító tábla.
Tamás bekanyarodott.
Egyetlen másik autó sem állt ott.
Kiszállt, és tankolni kezdett.
A környék annyira csendes volt, hogy hallotta az üzemanyag csobogását a tartályban.
Aztán valami megmozdult az épület mellett.
Tamás odanézett.
Egy kisfiú állt néhány méterre tőle.
Talán nyolc-kilenc éves lehetett. Sötét nadrágot és világos pulóvert viselt. Nem volt nála táska, telefon vagy bármi más.
Csak állt, és nézte.
– Szia – szólt hozzá Tamás. – Minden rendben?
A fiú nem válaszolt.
– Hol vannak a szüleid?
Semmi.
Tamás körbenézett. Sehol egy autó.
– Egyedül vagy?
A fiú ekkor végre megszólalt.
– Ne menjen tovább arra.
Tamás értetlenül nézett rá.
– Merre?
A gyerek az út felé mutatott. Pontosan abba az irányba, amerre a navigáció vitte volna tovább.
– Miért?
A fiú nem felelt.
Tamás közelebb lépett.
– Történt valami?
A gyerek csak megismételte:
– Ne menjen tovább.
Tíz perc
Tamás kezdte kellemetlenül érezni magát.
Nem azért, amit a fiú mondott. Inkább azért, mert egy gyerek az éjszaka közepén teljesen egyedül állt egy országút melletti benzinkútnál.
– Gyere be velem – mondta. – Megkeressük a szüleidet.
Elindult az épület felé.
Amikor az ajtóhoz ért, visszanézett.
A fiú még mindig ugyanott állt.
Tamás belépett.
A kasszánál egy ötvenes éveiben járó férfi ült. Egy kis televízió ment mellette, lehalkítva.
– Jó estét. Van odakint egy kisfiú. Nem tudja véletlenül, kié?
A kutas felnézett.
– Milyen kisfiú?
– Ott áll a kút mellett.
A férfi kinézett az ablakon.
– Én nem látok senkit.
Tamás is odafordult.
A hely, ahol a gyerek állt, üres volt.
– Az előbb még ott volt.
A kutas vállat vont.
– Talán valamelyik környékbeli gyerek.
– Éjfél előtt?
A férfi erre már nem válaszolt.
Tamás kifizette az üzemanyagot, vett egy kávét, majd visszament az autójához.
Már nyitotta volna az ajtót, amikor meghallotta:
– Ha most elindul, tíz perc múlva odaér.
Megfordult.
A fiú ismét ott állt.
Ezúttal közelebb.
– Hová érek?
A gyerek egy pillanatig hallgatott.
– A hídhoz.
Tamás végignézett az úton.
– Milyen hídhoz?
A fiú nem válaszolt.
– Mi van a híddal?
A gyerek hátralépett.
– Ne menjen arra.
A következő pillanatban megfordult, és futni kezdett az épület mögötti sötétség felé.
– Hé! Várj!
Tamás utánaindult.
Megkerülte az épületet.
Nem volt ott senki.
Csak egy füves terület, mögötte pedig sűrű bozót.
Tamás néhány másodpercig mozdulatlanul állt.
Valami nem stimmelt.
Nagyon nem.
Merre indulnál?
Tamás visszaült az autóba.
A navigáció változatlanul ugyanarra küldte.
Forduljon jobbra, majd haladjon tovább 8,6 kilométert.
Tamás a kijelzőt nézte.
Nyolc és fél kilométer.
Nagyjából tíz perc.
Eszébe jutott a fiú mondata.
Ha most elindul, tíz perc múlva odaér.
– Hülyeség – mondta ki hangosan.
Valószínűleg tényleg egy környékbeli gyerek volt. Talán csak szórakozott vele.
De mit keresne egy gyerek egyedül itt ilyen későn?
És honnan tudta, hogy merre akar menni?
Tamás elindította az autót.
A benzinkút kijáratánál megállt.
Jobbra kellett volna fordulnia.
Néhány másodpercig csak ült a volán mögött.
Aztán balra fordult.
A navigáció azonnal tiltakozni kezdett.
Újratervezés.
Az új útvonal harmincnyolc perccel hosszabb volt.
– Legyen – mondta Tamás.
És elindult.
Másnap reggel
Tamás másnap reggel a konyhában ült, amikor eszébe jutott az éjszakai eset.
Már világosban szinte nevetségesnek tűnt az egész.
Egy furcsa gyerek egy benzinkútnál.
Ennyi.
Megfogta a telefonját.
Meg akarta nézni a térképen, merre vitte volna az eredeti út.
Ekkor meglátott egy helyi hírt.
"Súlyos baleset egy régi hídnál – az éjszaka lezárták az utat."
Tamás megmerevedett.
Megnyitotta a cikket.
A híd egyik korlátja és az úttest széle megsérült. A beszámoló szerint egy autó késő este letért az útról. A mentők és a tűzoltók órákig dolgoztak a helyszínen.
Tamás elővette a navigáció előzményeit.
Megkereste az útvonalat.
A híd pontosan azon az úton volt.
Nyolc kilométerre a benzinkúttól.
Hátradőlt.
Eszébe jutott a fiú.
Ne menjen tovább arra.
A régi fénykép
Két nappal később Tamás újra arra járt.
Nem kellett volna visszamennie.
Legalábbis ezt mondogatta magának.
De tudni akarta, ki volt az a gyerek.
Megállt ugyanannál a benzinkútnál.
Nappal egészen másképp nézett ki. Kopott volt és jelentéktelen. Az éjszakai nyomasztó érzésnek nyoma sem maradt.
A kasszánál ugyanaz a férfi ült.
Tamás odalépett hozzá.
– Emlékszik rám? Pár napja éjjel jártam itt.
A férfi bólintott.
– Maga kérdezte azt a gyereket.
– Igen.
A kutas arca megváltozott.
Tamás észrevette.
– Ismeri?
A férfi nem válaszolt rögtön.
– Hogy nézett ki?
Tamás elmondta.
Nyolc-kilenc éves. Világos pulóver. Sötét haj.
A kutas sokáig nézte.
Aztán felállt.
– Várjon.
Bement a hátsó helyiségbe.
Néhány perc múlva egy megsárgult újságlappal tért vissza.
Letette Tamás elé.
– Ő volt?
A cikk mellett egy fénykép volt.
Tamás gyomra összeszorult.
Ugyanaz az arc.
Ugyanaz a haj.
Ugyanaz a tekintet.
– Igen – mondta halkan. – Ő.
A kutas leült.
– Ez nem lehet.
Tamás a cikk dátumára nézett.
Több mint tíz évvel korábbi volt.
Egy család autója késő este megcsúszott a hídnál. Az autó áttörte a korlátot.
A szülők túlélték.
A hátsó ülésen utazó kilencéves fiú azonban nem.
Tamás újra a fényképre nézett.
– De én beszéltem vele.
A kutas nem mondott semmit.
– Ott állt, ahol most az autóm van.
Csend lett.
Tamás visszatolta elé az újságot.
– Figyelmeztetett a hídra.
A férfi lassan az ablak felé fordult.
– Akkor talán ezért jött.
Te mit tettél volna?
Éjfél előtt jársz egy ismeretlen vidéken. Egyedül vezetsz, és a navigáció egy sötét országúton vezet tovább.
Egy benzinkútnál azonban megjelenik egy ismeretlen kisfiú, és csak ennyit mond:
"Ne menjen tovább arra."
Nem mondja meg, miért. Nem tudod, ki ő. Semmi bizonyítékod nincs arra, hogy valóban veszély vár rád.
A navigáció szerint arra vezet a legrövidebb út. A kerülő közel negyven perccel hosszabb.
Te mit tettél volna? Hallgatsz a fiúra, vagy továbbindulsz?
GYIK – A fiú a benzinkútnál
Igaz történet alapján készült?
Nem. "A fiú a benzinkútnál" egy kitalált rövid történet, amely a Blogoljunk.hu "Mit tettél volna?" sorozatához készült. A szereplők és az események a történet részei.
Miért nem derül ki pontosan, ki volt a kisfiú?
A történet szándékosan nem ad egyértelmű magyarázatot. Az olvasóra bízza, hogy természetfeletti eseménynek, különös véletlennek vagy valami másnak tekinti-e Tamás találkozását.
Te hallgatnál egy ismeretlen figyelmeztetésére?
Talán ez a történet legnehezebb kérdése. Könnyű utólag azt mondani, hogy Tamás jól döntött – de abban a pillanatban még semmilyen bizonyítéka nem volt arra, hogy a fiú igazat mond.
Olvasnál még hasonló történetet?
Ha tetszett ez a történet, olvasd el a "Mit tettél volna?" sorozat korábbi részeit is:
Az idegen az ajtó előtt – Vannak esték, amelyek pontosan úgy kezdődnek, mint bármelyik másik. Egy váratlan látogató azonban olyan családi titkot hoz magával, amely mindent megváltoztat.
Az utolsó vonat utasa – Egy különös találkozás, egy utazás és egy történet, amely után talán te is másképp gondolnál arra, mit tennél hasonló helyzetben.
Kövess minket Facebookon!
Ha szereted a különös történeteket, érdekes helyeket, utazási ötleteket és a világ meglepő érdekességeit, kövesd a Blogoljunk.hu Facebook-oldalát is!
Így az új cikkekről és történetekről sem maradsz le.